Melyik családban ne fogalmazódott volna meg már ez a kérdés? Az éntudat kialakulása, az én és a másik elkülönülésének felismerése a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt megterhelő hisztikkel is együtt jár. Ha szem előtt tartjuk, hogy egy-egy „jelenet” kapcsán nekünk felnőtteknek lehetőségünk van az érzelmi intelligencia alapjait megteremteni a kicsikben, és ezáltal elősegítjük az egészséges lelki fejlődésüket, talán könnyebb átvészelni a kritikus időszakokat.

A különböző életkorú gyerekek más és más okból hisztiznek.

Az 1-3 éves korú kisgyerek felfedezi önmagát, a saját képességeit. Észreveszi, hogy mennyi mindent képes már önállóan megtenni és mindezt azonnal meg is akarja valósítani. Jaj annak aki a terveiben gátolja!

A 3- 4 éves sem képes még elfogadni azt, hogy adott helyzetben több ismeret, tapasztalat, gyakorlás is kell ahhoz, hogy elérje, amit szeretne. A tehetetlenség érzése és a türelmetlenség ilyenkor a dühös állapotok legfőbb kiváltója. Mikor a gyermek korlátozva érzi magát, fellép a saját érdekében, mert nem tudja, miért nem teheti meg azt, amit akar. A szülői „nem” pedig sokszor csak olaj a tűzre, mivel a kicsi eltanulja ezt a magatartást, és ő is nemet fog mondani minden kérésre, naná, hogy a tiltásra is. A gyermeknek igazi megrázkódtatást okoz a visszautasítás, ezért lesz dacos, és veszíti el a kapcsolatot a külvilággal a hiszti ideje alatt, amikor valamit nem szabad neki. Így adja a szülő tudtára, hogy nem érti, mi történik.

3-6 éves korban még életkori sajátosság az énközpontúság, így aztán borítékoltak a nehéz pillanatok, amikor pl. a játékokon való osztozkodásról van szó.. Ebben az életkorban ráadásul jellemzően minden „most kell és azonnal”, tudni kell, hogy a gyerekek csak fokozatosan tudják megtanulni a vágyaik késleltetését. Ennél a pontnál pedig ne feledjük: a gyerekek elsősorban mintakövetéssel tanulnak.

A felnőttek megfelelő kommunikációja optimális esetben segít a gyerekeknek abban, hogy megtanulják az ilyen- olyan okokból bekövetkező frusztráció kezelését: egyrészt a negatív érzések megfelelő kifejezési módját, másrészt az érzelmi vihar lecsendesedése után alternatív megoldások kigondolását, természetesen mindig az életkoruknak megfelelő szinten. Ebben a folyamatban a szülő biztonságot nyújtó, határozott jelenlétére van szükség. Az is fontos, hogy a felnőtt ne a gyerek helyett, hanem őneki segítséget, támogatást nyújtva akarja megoldani a problémás helyzeteket. A gyerekeknek segítség a határok egyértelmű megjelölése is, szabályokra szüksége van. Ahhoz, hogy egy gyerekből magabiztos, kiegyensúlyozott felnőtt lehessen, a korlátok tudomásul vétele, a türelem és a kivárás elsajátítása éppoly fontos, mint az örömre való képesség.

A továbbiakban gyakorlati ötleteket is olvashatnak az érdeklődők a hiszti kezelésével kapcsolatban. A szülőnek is joga van negatív érzésekhez: természetes, hogy a gyerek enyhén szólva kellemetlen kitörései benne is indulatokat váltanak ki, esetleg saját magát kezdi hibáztatni, és azon kezd el gondolkodni, hogy mit csinál rosszul. Írásunk megnyugtatásul szolgálhat: valószínűleg mindent elég jól csinál, a hiszti általában az egészséges lelki fejlődés része.

Hogyan kezeljem a hisztit?

Legyenek korlátok, Te Magad dönts el, hogy mit fogsz megengedni és mit nem.

Legyen egy terved, hogy hogyan fogod kezelni a kitöréseket különféle helyzetekben pl. otthon, vásárlás alkalmával, barátoknál stb. Ha a hiszti elkezdődik, próbálj meg a kész tervre összpontosítani, így jobban át tudod majd venni az irányítást.

Mindig világosan értesd meg a gyerekkel, hogyha valamit helytelenítesz. Ezt megteheted úgy, hogy határozott felszólítással eltávolítod az adott helyzetből. Pl. ha vásárlás közben történik a kitörés, vonuljatok el egy nyugodt helyre. Menj ki vele a kocsiba vagy a mosdóba!

Minél gyorsabban avatkozz be, különben a kis hisztiből nagy hiszti lesz. Reagálni fontos, ne tegyél úgy, mintha semmi sem történt volna, mert akkor megerősíted a gyerekben, hogy ezt lehet, helyes, amit csinál: „ha ideges,dühös vagyok, tombolhatok”- ezt fogja leszűrni. Első körben nem kell értenie, hogy mit miért nem szabad; elég, ha azt a tényt megérti, hogy nem szabad.

Dühroham esetén a legnehezebb feladat: a felnőtt őrizze meg a nyugalmát! Sokszor a szülők ingerültsége ragad át a gyermekre és attól lesz egyre nyugtalanabb. Koncentráljunk inkább az adott helyzet optimális megoldására, amihez segítség lehet a már átgondolt általános tervünk.

Ha káromkodik, üvölt, normál hangerővel, de határozottan rá kell szólni. Konkrétumot kell neki mondani. A "ne légy rossz, ne légy neveletlen" típusú általános felszólítások nem jelentenek számára semmit, helyette pl. "Ne kiabálj! Ismételd meg csendesebben!"

Ha hadonászik, tombol, meg kell fogni, arrébb kell vinni, hogy ne tehessen kárt önmagában vagy másokban. Fontos az érintés, és a szemkontaktus ahhoz, hogy le tudjuk csillapítani. Ha a gyerek megnyugodott, el kell neki magyaráznunk, hogy nem azzal van baj, hogy haragszik, mert azt mindenkinek szabad, csak a mód nem tetszett, ahogy ezt a világ tudtára adta. Mondjuk el, hogy nekünk ez elfogadhatatlan. A saját érzésünket fogalmazzuk meg, például: „nekem ez nagyon rossz volt”. Ne azt mondjuk, hogy ő ilyen meg olyan!

Sajnos a mai napig él az a szemlélet, hogy „a harapós gyereket vissza kell harapni”. A „majd én megmutatom, milyen érzés” fájdalmas és értelmetlen, a gyerek egyáltalán nem fogja megérteni, hogy mit is akar ezzel a felnőtt. A kicsik ugyanis legkorábban hároméves koruk körül képesek arra, hogy beleképzeljék magukat mások helyébe, ekkor látják meg először az összefüggést aközött, amit ők tesznek másokkal, és amit mások tesznek velük.

Nehéz úgy elmagyarázni a gyereknek, hogy ne legyen erőszakos, ha a büntetés maga

is egy erőszakos tett. Ha azt akarod elérni, hogy a gyerek ne legyen agresszív, akkor

tudnia kell, hogy soha, senkinek nem szabad annak lennie. Sem otthon, sem a bölcsődében, sem az óvodában. Az erőszakos büntetés még erőszakosabbá teheti a kicsit, gondolj csak a mintakövető tanulásra.

Ha sűrűn vannak gyermekednek kitörései, jegyezd fel, hogy mikor, milyen helyzetekben következnek be. Milyen napszak van, mit csinál, amikor ez történik. A leírásaidból hasznos következtetéseket vonhatsz le, ami segít megalkotni a túlélő stratégiát. Kitartást!

Dr. Benyus Zsuzsanna Társak Tanácsadó Központ, www.tarsak.eu