A gyermekkori stresszről Nyomtatás

 

Hogyan segíthetünk gyermekeinknek megbizkózni a mindennapos stresszel?

 

 

Felnőttként hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy stressz csak minket érthet, a gyermekeinket kevéssé. Főleg, ha visszagondolunk, hogy legtöbben gyermekkorunkból a legemelekedettebb pillanatokat szoktuk magukban felidézni. Ám ez nincs így: a rohanó mindennapok a gyermekeinket is rendszeresen stressznek teszik ki. Ha egy kis energiát fordítunk rá, könnyebben felismerhetük a gyermekek életében, tehát könnyebben is tudunk segíteni megküzdésében.

Honnan jöhet a stressz?

Egy iskolás gyermeket sok helyről érhet stresssz: önmagából, a szülőktől, a tanároktól, gyermekközösségekből, vagyis bárhonnan, ahol a gyermek megfordul. Ezekre a helyzetekre reagálni kell, sokszor meg kell tanulni alkalmazkodni az új körülményekhez.  Teljesség nélkül, legyen szó egy elfelejtett házifeladatról, a dolgozatok izgalmáról, a testvérek versengéséről, nem megfelelő értendről, gyakori költözésekről, az iskolai csúfolásról, vagy a szülők veszekedéséről vagy akár válásáról, így vagy úgy, a stressz mindennapos.

A gyermekek sok új helyzetnek örülnek, s képesek is is gyorsan alkalmazkodni. Más eseményeket, mint a családi életet fenyegető dolgokat szemlélnek, amik ijesztők, helyenként rémesek is számukra. Van, akinek a barátkozás jelent stresszt, az iskolai teljesítmény, másoknak az osztályban felbukkanó konfliktusok, vagy valamilyen hátrányos képességgel való megküzdés.

Bármi is az ok, ha túl intenzív, vagy tartós a stressz, következményeket okozhat. Ha több is jelentkezik egyszerre, akár betegséghez is vezethet. A jelek függenek az életkortól is. Még a kis események is étvágy vagy alvászavarokat válthatnak ki. A gyermekek dühösek, vagy ingerültek, ami az iskolai jegyeiken is meglátszik előbb- utóbb. Változhat a viselkedésük és együttműködési készségük is.

Az iskolás kor előtt jellemző lehet többek között a fájdalmas pocak, a fejfájás, a gyakori dacos reakció, duzzogás, vagy a rémálmok, az állandó ringatózás, a hirtelen eseményektől való látványos megijedés, a félelem az egyedülléttől.

A nagyobbaknál megváltozhat az étvágy, fej és hasfájás léphet fel. A hangulat megváltozik, a tizenéves jellemzően zárkózott lesz, nehezen fejezi ki magát, önbizalma csökken, inkább negatív érzelmeknek adja át magát, könnyen agresszív lesz. Az iskolai teljesítmény romlik, mintha ellustulna.

.A gyermekek vérmérséklete eltérő, így a stressz megküzdésében is vannak különbségek. Sokan könnyen vesznek mindent, másokat kibillent az egyensúlyukból. Az bizonyos, hogy sikeresebben küzdenek, ha korábbról már vannak sikeres élményeik e területen, valamint, ha érzik, hogy számíthatnak a család és a barátok támogatására. Azok a gyermekek a legsikeresebbek e terülten, akik kompetensnek érzik magukat, illetve tudják, hogy szeretettel veszik őket körül.

A gyermek életkora is befolyásolja, hogy az adott szituáció mennyire megterhelő. Ezt illusztrálja például, hogy alsó tagozatban egy osztályfőnökváltás jobban megviseli őket, mint később.

Sajnos sok szülő képzeli úgy, hogy az iskolában a gyermeket nem érheti stressz.

Azonban a gyermekek nagyon érzékenyek a körülöttük zajló változásokra, különösen szüleik érzéseire, reakcióra, még akkor is, ha azokat szavakkal nem kommunikálják. Valamelyik szülőnél jelentkező komolyabb betegség is tartós, leküzhetetlennek látszó problémát jelent.

Jellemzően az iskolai oktatás utáni különórák sok időt vesznek el, ráadásul a két dolgozó szülő mellett valóban kevés idő marad esténként. Ilyenkor kényszerűségből megnő az egyedül töltött idő. Ne felejtsük el, az idő hiányára sok gyermek rendkívűl érzékeny.  Még az is elveheti a gyermek szabadidejét, ha a pörgő hétvégéket egyébként színvonalas  szabadidős aktivitásokkal zsúfoljuk tele.

A médiából a gyermekek időnként értesülnek erőszakról, gyermek abuzusról, drogokról és más kriminális dolgokról. Érezhetik tehát azt, hogy a világ tele van bizonytalanságokkal.

Minden stressz rossz?

Nem. A mérsékelt stresszek -amik pl. a tanártól érik, hogy jobb teljesítményt nyújthasson a gyermek - segítenek képességeit jobban kihasználni. E helyzetek sikeres megküzdése a jövőben is hasznos tapasztalatot jelent. Azonban, ha a stressz folyamatos, és különösen intenzív, mind a test mind a lélek kárát látja. A hirtelen stressz szapora szívverést, légzést, vérnyomásemelkedést, esetleg hasi panaszokat, fejfájást okoz. Ha tartós, a gyermek fogékonyabbá válik betegségekre, fáradékony lesz, levert hangulatú, rémálmokat produkálhat, illetve iskolai teljesítménye is romolhat.

Mit tegyünk, mi szülők?

A legfontosabb, hogy idejében felismerjük gyermekünk életében a jelenséget, s a család megpróbálja ha kell újrastruktúrálni a napirendet, a megoldási módokat, s visszaállítani a harmóniát. Ez legtöbbször házon belül is eredményes, ám ha a stressz túl nagy, vagy úgy érezzük sikertelenek vagyunk a kezeléséban, bátran forduljunk szakemberhez.