Piros a gyermek torka! Talán ezt a mondatot hallják legtöbben a szülők, mikor lázas gyermekükkel orvosnál járnak. De mikor kell erre antibiotiukum, s mikor nem? Hogy lehetünk egyszerre nyugodtak, s kerülhetjük el a felesleges antibiotikumadást?

A jól megválasztott  antibiotikum terápiás "fegyver". A rosszul megválasztott viszont nem: elveszíthetjük, mert kiszelektál ellenálló törzseket. A túlzott, indokolatlan antibiotikumadás következményei a gyógyulás elhúzódása, szövődmények kialakulása, továbbá a rezisztens törzsek okozta ismétlődő fertőzések is lehetnek.

Miután a leggyakoribb fertőzés a házi gyermekorvosi rendelőben a felső légúti, kimagasló a jelentősége a vírusos, antibiotiukumot nem igénylő, illetve a bakteriális, antibiotiummal kezelendő infekciók elkülönítésének. Tudni kell, hogy nem feltétlenül a láz a betegség legsúlyosabb tünete - ezt a tapasztalatot a szülők viszonylag gyorsan megszerzik. Általában vírusfertőzés esetén a gyerek általános közérzete jó, még lázasan is futkos, szaladgál, kiabál. Mielőtt komolyan megijedne a szülő, mindig érdemes megfigyelni a csemetét – ha jókedvű, akar és tud játszani, akkor valószínűleg nincs szüksége gyógyszerekre. A láz ugyanis nem mindig jelent komoly betegséget, és fontos tudni, hogy a láztalan gyerek is lehet súlyos beteg!

Ez alól a csecsemők kivételek, mert ott a láz súlyos betegségek kezdete is lehet.

A felesleges antibiotikumadás kivédése több lehetőség nyílik a házi gyermekorvosi rendelőben:

1. Vírusos megbetegedés esetén megfelelő felvilágosítást kell nújtani a betegség, a kórokozó természetéről, a lefolyásról, a szükséges ellenőrző vizitekről.

2. gyorstesztek:                                                                                                                         CRP, azaz C-reaktív protein teszt: egy vércseppből eldönthető - vírus vagy inkább baktérium okozza-e a fertőzést.                                                                                                                   torokváladékból tesztvizsgálat: három perc alatt megállapítható, hogy tüszős mandulagyulladása van-e a gyereknek, arra ugyanis valóban antibiotikumot kell kapnia.

2. Leszámolás az illúzióval, hogy a másodlagos felülfertőzések így megelőzhetőek (néhány súlyos megbetegedés esetén számít az azonnali antibiotikumadás, ám ezek nem keveredőek össze a hétköznapi meghülésekkel)

3. Az antibiotiumok nem a betegség okozta izgalom kezelésére való.

4. A célzott antibiotikum adás azt jelenti, csak akkor, és az azt a fajta antibiotiumokot adjuk, amire és amikor szükség van (ennek megítélésére való pl. a vizeletleoltás)

5. 3 éves kor alatt a torokgyulladások túlnyomó többsége vírusos eredetű, nem igényel antibiotiumot.